Az alábbi levelemet tegnap adtam postára Magyarország Kormánya címére a "Kérdések az új alkotmányról" című kérdőív mellékleteként. Szintén tegnap, elektronikus levélben is elküldtem Orbán Viktor, Lázár János, Harrach Péter, a Fidesz és a KDNP részére.
Tisztelt Miniszterelnök Úr, tisztelt Fidesz-KDNP frakció!
Harminckét éves, kétgyermekes, magyar családanya vagyok. Hiszem, hogy valóban kíváncsiak a munkájukkal, és most különösképpen aktuálisan az alkotmányozási szándékukkal kapcsolatos véleményemre.
Kérem, engedjék meg nekem, hogy egyszerű emberként szóljak Önökhöz. Az utóbbi években leginkább a gyermekneveléssel foglalkoztam, és azzal, hogy meleg, szerető légkörű családunk legyen. Soha nem foglalkoztam behatóan a közélet eseményeivel, így nézzék el nekem, ha nem vagyok olyan naprakész, széleskörűen informált, történelemtudományban, jogban, közigazgatási kérdésekben képzett és járatos, mint Önök, vagy Önök közül jó néhányan. Mégis kérem, engedjék meg, hogy mint egyszerű ember, szóljak Önökhöz, és megosszam Önökkel érzéseimet, kételyeimet, vágyaimat. Szeretném elhinni Önöknek, hogy valóban kíváncsiak rá!
Én Önökre szavaztam. Önöket bíztam meg a Magyar Köztársaság kormányzásával négy évre, részint választási programjuk alapján, részint mert nem volt olyan alternatíva, amit vagy akiket el tudtam volna fogadni.
Szomorúan írom: az utóbbi hónapokban becsapva érzem magam. Egy mértéktartó, visszafogott, mondhatni szimpatikus kampány után, úgy érzem, mára mintha megrészegültek volna a választásokon elért győzelmüktől – úgy cselekszenek, mintha mi, Önökre szavazók, Önöknek mindenben szabad kezet és szabad utat adtunk volna. Én, aki Önökre adtam le a voksomat, hadd mondjam el, nem adtam Önöknek mindenben szabad kezet! Felhatalmaztam Önöket arra, hogy a választási programjukat megvalósítva kormányozzák az országunkat, de másra nem adtam felhatalmazást. A döntésem felelősséget ró rám: a voksommal aláírtam egy szerződést, és nem szeretném, ha ezt az aláírásomat újabb és újabb, a beleegyezésemet nem bíró szerződéseken látnám viszont. Kérem, hogy ennek tudatában szüntessék meg azt a fajta cinikus kormányzati és párt kommunikációt, amelyet az utóbbi hónapokban folytatnak, és amely során rendszeresen támasztják alá mondanivalójukat „Az emberek felhatalmaztak minket arra, hogy…”, „Az emberek világosan megmondták, hogy azt akarják, hogy…” kijelentésekhez hasonló érvekkel. Ennek a cinizmusnak a tetőpontját jelentik számomra a Szijjártó Pétertől a TV2 Mokka című adásában 2011. március 18-án reggel az alkotmányozásra való felhatalmazással kapcsolatban elhangzott mondatok. Tisztelt Miniszterelnök Úr, ez a fajta cinizmus engem személyesen sért, és ennek a cinizmusnak a hatására megrendül Önökben a bizalmam.
Kérdőívük, amelyet kézhez kaptam az új alkotmányról, nem alkalmas arra, hogy valóban véleményt mondhassak arról. Több kérdés számomra konkrétumok nélkül egyáltalán nem értelmezhető, és számomra nagyon fontos kérdések maradtak ki. Elolvasván a kérdőívet, majd látván a 2011. március 10-én nyilvánosság elé tárt alkotmánytervezetet, hamar megállapítottam, hogy a kettőnek csak érintőlegesen van köze egymáshoz, és rengeteg kérdésben nyilvános társadalmi és szakmai vitát és párbeszédet tesz szükségessé.
Ez alatt a néhány hét alatt nem tudtam teljes körűen áttekinteni az alkotmánytervezetüket, annak minden következményét, nem tudtam felmérni, mit hiányolok belőle. Önök 20 éve készülnek alkotmányozásra, én csak az elmúlt hetekben kezdtem el ezzel a kérdéssel foglalkozni. Több időt kérek, hogy megfogalmazhassam, mit szeretnék, mit várok, mire lenne szükség. Szeretném, ha hagynának elegendő időt arra, hogy kialakulhasson egy valóban széleskörű fórum, amelyen belül a szakértők, és a teljes magyar társadalom képviselői együtt tárgyalhatják meg az új alkotmánnyal kapcsolatos kérdéseket. Ha valóban meg akarják szüntetni azt az állapotot, hogy az alkotmányunk egy egykor erős felsőbb és kívülálló hatalom által ránk kényszerített alkotmány legyen, alkossák meg a magyar társadalom széles rétegeinek támogatását élvező új magyar alkotmányt. Kérem, ne kövessék el azt a hibát, hogy beérik a saját pártjuk és koalíciójuk támogatóinak, szimpatizánsainak támogatásával. Kérem, ne érjék be csupán azzal, hogy feltételezik, hogy az Önökre szavazók feltétel nélkül támogatják az Önök alkotmányjavaslatát! Én vagyok rá a példa, hogy ez nem igaz, és meggyőződésem, hogy nem vagyok ezzel egyedül.
Amiben támogatom Önöket
Támogatom minden olyan lépésüket, amely segíti hazánkat abban, hogy megerősödjön és virágozzon. Támogatom minden olyan lépésüket, amely erősíti a gazdaságot, amely biztos és megnyugtató jelent és jövőképet biztosít számunkra (jogállamiság, demokrácia, gyermeknevelés támogatása, megbízható, modern egészségügy, méltányos és a befizetésekkel arányos nyugdíjrendszer). Támogatom minden olyan lépésüket, amely hagyja az alkotó erőt érvényesülni, mert meg vagyok győződve róla, hogy ez viszi előre az országot és a világot.
Magyarság, kereszténység, alkotmány a huszonegyedik században
Engedjék meg, hogy megosszam Önökkel néhány gondolatomat – a teljesség igénye nélkül – azzal kapcsolatban, hogy szerintem mit jelent magyarnak lenni, és hogy a legalapvetőbb emberi jogokon kívül, és azokon a jogokon és kötelességeken kívül, amit a jelenleg érvényben lévő alkotmányunk szavatol illetve meghatároz, mit tartok fontosnak Magyarországon, 2011-ben.
Magyar vagyok. Szeretem a hazámat. Szép ország, jó itt élni. Bármerre járok itthon, valahogy mindig otthon érzem magam, mindenhol találok jó embereket, akikkel szót értek, akik segítenek, ha kell. Jó érzés, ha látom, hogy a magyar sportolók kiváló eredményeket érnek el. Jó hallani, hogy világraszóló eredményeket értünk, érünk el a tudomány, az innováció terén. Jó a nemzeti ünnepeinken megemlékezni a múltunkról. Jó kokárdát tűzni a kabátomra, és még jobb rátűzni a gyermekeim kabátjára. Jó megtapasztalni a közösség erejét, ha valami jó ügy érdekében összefogunk. Jó segíteni a bajba jutott másik magyar emberen. Jó magyar zenét hallgatni, magyar ételt enni, magyar bort inni. Jó magyarokat találni, ha külföldön járunk. Szeretem a hazámat. Mindig szebb jövőt képzelek, vágyom neki, ahogy anyámnak is. Sokszor voltam büszke rá, és szeretnék mind többször büszke lenni.
Magyar vagyok, a szabad Európa és a szabad világ polgára. A hazám nem önmagában, hanem az európai államok szövetségében, a szabad világ részeként létezik. Jártam már más szép országokban is; sehol sem éreztem ennyire otthon magam, de mindenhol találtam jó embereket, akikkel szót értettem, és akik segítettek, ha kellett. Az nem olyan jó érzés, ha egy versenyen egy másik ország sportolója nyer, de azt jó hallani, ha bárki a tudomány és innováció terén világraszóló eredményt ér el. Saját hazaszeretetemből kiindulva átérzem mások hazájuk, népük iránti szeretetét és lojalitását, képes vagyok együttérezni velük. Bárhol a világon lelkesítő és megrendítő, ha egy közösség egy jó ügy érdekében összefog, és ha ember az embernek segít, ha a másik bajban van. És bár sok a jó és színvonalas magyar zene, finomak a magyar ételek, ízletesek a magyar borok, nem lenne jó csak magyar zenét hallgatni, csak magyar ételt enni, csak magyar bort inni. Egyébként a világnak is optimistán mindig szebb jövőt képzelek.
Ezek az én érzéseim. Lehetne bővíteni a listát, órákig, napokig beszélgethetnénk arról, mit jelent magyarnak lenni. Az én szeretetem engem ahhoz az országhoz, ahhoz a hazához fűz, amibe beleszülettem, amiben élek, és bizonyos mértékig fűznek érzelmek a hazám múltjához is.
Nem egyszerű meghatározni, mit jelent ma magyarnak lenni. Időt kellene hagyni ennek a népnek, hogy a huszadik század ismert történéseit túlélve, azokon túllépve, a huszonegyedik század elején megfogalmazhassa új önmagát. A huszonegyedik századi magyarság még keresi önmagát. Szerintem hiba lenne egy egykor volt öntudatot magunkra húzni. Úgy gondolom, különbséget kell tennünk a múlt és a jelen, a történelem és a jelenkor között. Ne vegyük fel a történelem elszakadt fonalát, hanem fogalmazzuk meg újra, együtt, 15 millióan 2011-ben, hogy mit jelent a magyarságunk! Szeretettel és bizalommal követelem, hogy a magyarságunk, amelyet Önök az alkotmányban megfogalmazni készülnek, ne egy molyrágta sujtásokkal kivarrt régi köpönyeg, hanem élő, hús-vér, örülni, együttérezni, dolgozni tudó és akaró, erős lelkű emberek valódi, megélhető, egészséges nemzeti öntudata legyen!
Nem tudjuk egyértelműen definiálni, mit jelent magyarnak lenni, de hazánk vezetőinek azt a magyarságot kell megtestesíteniük, amellyel mind azonosulni tudunk, amelyet mind támogatni tudunk, amelyre mind büszkék tudunk lenni. Kérem, legyenek Önök azok a vezetők, akik képesek összekovácsolni a nemzetet, akiknek vezetése alatt vállt vállnak vetve, a közös terheket viselve, a szép és biztos jövőben bízva dolgozhatunk Magyarország felvirágoztatásán! Egy mindenki számára elfogadható és megélhető magyarság mellett kell elköteleznünk magunkat, és hagynunk kell, hogy emellett mindenki megélhesse a saját magyarságát – addig amíg azzal nem sért és bánt másokat.
Hiszem, hogy hazánkat nem Isten, hanem mi, magyar emberek tudjuk és fogjuk felvirágoztatni. Nem tudom elfogadni, hogy a magyar alkotmány a kereszténységet, mint nemzetmegtartó erőt nevezze meg. Nem tudom elfogadni, hogy a magyar alkotmány a hitet a családot és nemzetet összetartó alapvető értékként nevezi meg. Tapasztalatom szerint a családokat nem a hűség és a hit, hanem az egymásra odafigyelés, a megértés, az elfogadás, a kompromisszumképesség, a közös élmények és célok tartják össze (a hűség mindezek természetes következménye), és úgy gondolom, nagyjából ezek szükségesek ahhoz, hogy a nemzetünk is összetartó legyen. Nem tudom elfogadni, hogy gyakorló kereszténynek kell lennem ahhoz, hogy igaz magyar állampolgár lehessek. Attól félek, a nemzeti hitvallás ezen elemei kirekesztenek engem saját népemből, nemzetemből, kétségbe vonják magyarságomat, hazafiságomat. Szeretném, ha a nemzetem egyik alappillére a tolerancia lenne.
Én – bár ez a kérdés engem személyesen nem érint – örülnék, ha olyan felvilágosult országban élhetnék, amelynek alkotmánya nem mondaná ki, hogy az általa védett házasság csak férfi és nő között lehetséges. Szeretném, ha homoszexuális pároknak is lehetőségük lenne életre szóló szövetséget kötniük, ugyanúgy, ugyanazokkal a feltételekkel, ahogy férfi és nő teheti.
Szeretném, hogy továbbra is mindenkinek joga legyen eldönteni, hogy akar-e és tud-e gyermeket vállalni. Akik nem tudnak vagy nem akarnak gyermeket vállalni, ne szenvedhessenek semmilyen hátrányt a családosokkal szemben. Tegyünk meg mindent azért, hogy minden kamasz részletesen informálva legyen a fogamzásgátlás lehetőségeiről, és hogy elérhetőek legyenek mindenki számára a fogamzásgátló eszközök illetve tabletták. Senki ne eshessen azért teherbe, mert nem volt lehetősége fogamzásgátlásra, de nem szabad hagyni, hogy az alkotmányból következhessen az abortusztilalom.
Időt kérek
Időt kérek, és lehetőséget a valódi párbeszédre. Nem tudom biztonsággal megítélni ebben a pillanatban azt sem, szükség van-e új alkotmányra. Sokszínű véleményeket szeretnék, érveket szeretnék hallani minden oldalról. Szakértők véleményét szeretném hallani. Azt szeretném, ha Önök, akik eddig példátlan támogatást szereztek a választásokon, felülemelkednének minden kicsinyes emberi érzésen, dicsmámoron, elégtételszerzésen, bosszúvágyon, még azon is, ha személyes meggyőződésük szerint a legjobbat készülnek tenni ennek a megtépázott kis országnak. Kérem, hallgassák meg azokat, akiknek más a véleményünk. Kérem, csak olyan alkotmányt fogadjanak el, amelyet a társadalom széles rétegei támogatnak! Az alkotmányozás kérdését törvény szerint joguk van a megszerzett kétharmados parlamenti többségükkel eldönteni, de kérem, csak akkor tegyék, ha meggyőződtek róla, hogy a magyar emberek többsége valóban támogatja az elképzeléseiket!
Tisztelettel, bízva abban, hogy Önök valóban odafigyelnek a véleményemre:
Győri Anita
(a Kormány számára cím, e-mail cím, telefonszám; elektronikus levélben e-mail cím)
Érd, 2011. március 22.
